A pörgettyűs játék mindig is népszerű volt: a búgóscsigát valószínűleg mindannyian ismerjük, de az egyszerű, két ujjal is mozgásba hozható pörgettyű szintén népszerű szórakozási lehetőség – már hosszú évezredek óta. Az első pörgettyűs játékok közel hatezer évvel ezelőtt készültek és valamennyi korban és kultúrában találkozhatunk velük. Lényegük, hogy ha elindítjuk őket, akkor csak körbe pörögnek a tengelyük körül egy ponton, ahol az alattuk lévő felülettel érintkeznek.
A pörgettyűs játék már az ókorban is népszerű volt
Az első pörgettyűs játékokat Irakban fedezték fel, körülbelül a Kr.e. 35. században készültek, azaz majdnem hatezer évvel ezelőtt. Ezek a kis forgó játékok különböző földrészeken és kultúrákban is előfordultak. Volt, ahol agyagból készültek, máshol pedig gyümölcsökből, diófélékből, magvakból készítették őket: nem tettek mást, mint kézzel faragott kis fa rudat, pálcikát keresztül szúrtak például egy lehetőleg minél szimmetrikusabb almán és már készen is volt a remek szórakozás.
Az ebben az egyszerű szerkezetben rejlő lehetőségeket az ókori Rómában is ismerték és szerencsejáték formájában használták. A pörgettyű négy oldalát az A, D, N és T betűkkel jelölték meg. A pörgetés után a játék mindig valamelyik oldalára esett, a játékosoknak pedig ennek megfelelően kellett cselekedniük. Az „Aufer’ latinul azt jelenti, hogy ‘elvenni’, a „Depone” azt, hogy letenni, a Nihil ‘semmit’, a Totum pedig ‘mindent’ jelent.
A játék annyira közkedvelt lett, nem csak a középkorból, hanem még a XX. századi Amerikából is találhatunk ilyen vagy hasonló elven működő darabokat. Egyik legismertebb formáját pedig a németországi zsidóság fejlesztette ki az 1500-as években, amely játék a Dreidel néven vált ismertté.
A pörgettyűs játék működésének lényege
A pörgettyűket a száruknál, a tetején, a hosszanti tengelyük körül megforgatva tudjuk mozgásba hozni. Ezt a forgási állapotukat nagyon sokáig képesek megtartani. Ez egyfelől attól függ, hogy milyen erősen sikerült őket megforgatni, illetve annak a felületnek a jellemzőitől, amellyel a játék csúcsa érintkezik. Ha ez a súrlódás nem létezne, akkor a pörgettyűs játék gyakorlatilag soha nem lassulna le.
Ha egy nagyon jól kiegyensúlyozott, tökéletesen függőlegesen felpörgetett játékot mozgásba hoznánk, akkor súrlódás nélkül soha nem lassítana, ugyanis nem veszítene energiát ebből fakadóan. A kor előrehaladtával igyekeztek a lehető legkisebbre csökkenteni a súrlódást mindenféle technológiai megoldásokkal, hogy olyan játékokat hozzanak létre, amelyek nagyon sokáig képesek körbe forogni. A világcsúcsot jelenleg egyébként Lacopo Simonelli tartja, akinek sikerült úgy mozgásba hoznia a játékot, hogy az egészen 50 percig pörgött.
A búgócsiga a legtöbb gyerekszobából nem hiányozhat
A búgócsiga is egy nagyon hasonló, méretre nagyobb, kicsit összetettebb játék. Működési elve lényegében azonban nem tér el az egyszerű pörgettyűkétől: függőleges tengelye mentén pörög körbe a giroszkópos hatásnak köszönhetően. Egy darabig körbe forog, a hegyén egyensúlyozva, majd idővel inogni kezd, aztán ahogy elveszti az energiáját, felborul és az oldalára fordul.
Főleg fából, fémből és műanyagból készítik őket.
A pörgettyűs játékok tehát végigkísérik az emberiség történetének utóbbi több ezer évét. A játék amellett, hogy szórakoztató időtöltésnek és kis kikapcsolódásnak is megfelelő, gyerekeknél remekül fejleszti a kézügyességet és a koncentráció képességét. Manapság főleg gyerekek körében népszerűek, azonban a korábbi korokban még a kiváltságosok szórakozását jelentette.
A ránk maradt klasszikus görög festményeken például általában arisztokraták és sportolók láthatók, amint ezzel a szerkezettel játszanak. Egyiptomban, Kínában, Indiában, Afrikában és természetesen Európában is elterjedt, de még Dél-Amerika bennszülött törzsei is ismerték. Nem csak kikapcsolódásra és szerencsejátékra használták, hanem sokszor jóslásra, próféciára is vagy éppen tudományos céllal, amikor véletlenszerű eredményeket szerettek volna generálni.
