Pünkösdi népszokások és májusfa állítás

A pünkösd közeledtével sokan készen állnak arra, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak és közelebbről megismerjék az ünnephez kapcsoló népszokások történetét. A pünkösdöt sokféle formában ünneplik világszerte. Különösen a magyar hagyományokat érdemes közelebbről is megnézni.

Az ünnep eredete hosszú múltra tekint vissza

Az emberek gyakran mondják, hogy május a pünkösd hónapja, pedig ez nem egy dátumhoz kapcsolódó ünnep. A húsvét időpontjától függően május 10. és június 13. közé eshet. A húsvét utáni 40. nap áldozócsütörtök, Jézus mennybemenetelének ünnepe, az 50. nap pedig a pünkösd, ami a görög pentekoste szóból ered és a jelentése 50.

Ez az a nap, amikor a Szentlélek leszállt az apostolok közé. Különböző nyelveken kezdett beszélni, meghökkentette az embereket, akik összegyűltek, hogy a saját nyelvükön hallgassák a prédikációt. Ennek eredményeként sokan megkeresztelkedtek, és létrejöttek az első keresztény közösségek. Ezért ünneplik pünkösdkor az egyház születését. A pünkösdi népszokások, mint általában a magyar hagyományok, keresztény és ősi pogány elemek keveredései.

Most pedig vessünk egy pillantást arra, hogy milyen hagyományok élnek még Magyarországon! Ez a nap nem munkanap, így nemcsak Budapesten, hanem más magyarországi városokban is sok program várja ilyenkor a családokat. Néhány hagyományos faluba ellátogatva még ma is láthatjuk, hogyan ünnepelték a pünkösdöt néhány évszázaddal ezelőtt.

Az egész falu együtt ünnepelt

Sok magyar faluban éves hagyomány a pünkösdi király választása. A falu ifjait versenyjátékokkal, például lovaglással és más viadalokkal tették próbára. Csak a legügyesebb legény érdemelhette ki a rangos címet. A falu minden legénye a pünkösdi királynak tartozott szolgálattal. Őt kellett meghívni minden ünnepségre és összejövetelre, méghozzá több mint egy éven át. Vannak olyan feljegyzések, amelyekből kiderül, hogy a hagyomány a középkor környékén alakult ki. A magyar mondás ‘Rövid, mint a pünkösdi királyság’ is innen eredhet. Ez az ünnep mulandó jellegére utal.

Pünkösdkor a falu fiatal lányai is a középpontban álltak. A dunántúli területeken a népszokások úgy zajlottak, hogy öt lány házról házra járva, vidáman énekelve vonult végig a falun. A legfiatalabb és legszebb lányt, aki a pünkösdi királynő volt, négy másik vezette. A királynő virágkosarat vitt, fehér ruhát, a feje tetején pedig virágkoronát viselt. A lány fejét piros kendő vagy fátyol fedte. A csoport ezután egy termékenységi varázsigét énekelt, majd körbetáncolták a királynőt, és a végén felemelték.

Bár a termékenységi aspektus eredeti célja az idők folyamán elvesztette értelmét, a hagyomány még mindig él. Általában a királyné a főszereplője a pünkösdölés hagyományának, de gyakran a királlyal párban, táncosok kíséretében vonultak végig a falun, miközben kosárba gyűjtötték az adományokat. Ennek a pünkösdi hagyománynak elsősorban adománygyűjtő funkciója volt.

A szerelem díszes szimbóluma

A pünkösd a magyar néphagyományban mélyen gyökerező ünnep. A népszokások között ilyenkor elterjedt volt a májusfa állítás, ami Magyarország egyes régióiban még ma is jelen van. A májusfát általában május 1-jére állították fel, az udvarló legény irányításával. A legényemberek ezzel fejezték ki szándékukat, hogy udvarolni szeretnének a lányoknak, ez egy szerelmi ajándék volt.

Mivel a pünkösdi népszokások régiónként eltérőek, egyes vidékeken a lány rokonainak is állítottak májusfát, amit színes szalagokkal, ételekkel és italokkal díszítettek. Sokszor a különböző közösségek is májusfát állítottak, amelynek kivágását ünnepség és táncmulatság kísérte. Manapság pedig még a gyerekek is készítenek kis májusfákat az óvodákban vagy az iskola első éveiben. Ezeket a fákat színes szalagokkal díszítik.

Népszokások az étkezésben

Pünkösdkor a parasztcsaládok ünnepi ételt is tettek az asztalra. Húst ritkábban ettek, de vidéken, ahol birkát tartottak, nemcsak húsvétkor, hanem pünkösdkor is bárány- és birkapörköltet ettek. Máshol inkább marhahús és baromfi került az asztalra. A rántottának varázslatos hatást tulajdonítottak, mivel a tojás a termékenység szimbóluma volt, és kötelező volt valamilyen édes süteményt is készíteni.